Íz: 10/7
Hatás: 10/8
Ár: 10/8
Legelőször Csana barátunk hívta fel a figyelmemet erre a kellemes kis italelegyre pár évvel ezelőtt a miskolci Bulldogs kocsmában, egy mámoros este keretein belül. Az akkor még csak 200 forintos, valljuk be, rettentő barátságos árral rendelkező szomjoltó viszonylag hamar belopta magát a szívünkbe, állíthatom teljes biztonsággal mások nevében is. A pióca a következőképpen néz ki: felespohárban alulra 2/3 arányban őszibarack-lé, feléje 1/3-ban fekete rum (van olyan hely, ahol fele-fele arányban adják). Fontos hogy a kettő ne keveredjen össze. Legalábbis egyelőre. Fogyasztás előtt ugyanis öngyújtóval vagy gyufával a poharat kissé megdöntve égetni kezdjük a rum tetejét, egészen addig, amíg magától nem kezd kék lánggal égni. Ekkor tenyerünket egy határozott mozdulattal a pohár tetejére szorítjuk, mire az nemes egyszerűséggel – és nyilvánvalóan innen kapta a nevét is - „odatapad”, akár egy pióca. Ennek a magyarázata is elég egyszerű: a láng elől elzárjuk a levegőt és ezzel természetesen az oxigént is, ami ugye létfontosságú az égés jelenségének fennmaradásához. A pohárban az ital és a tenyerünk között maradt kevés oxigént még a másodperc töredéke alatt az égési folyamat elhasználja, de nem kell aggódni, ez nem azt jelenti, hogy meg is fog égetni (Példának okáért én még egyszer sem égettem meg magam vele, pedig nem egyszer volt a kezem ügyében intoxikált állapotban). Vákuum keletkezik, ez felel a pohár tenyerünkre történő tapadásáért. A fixen maradó pohár tartalmát egyenesrefeszített tenyérrel egyszerűen összerázzuk, eltávolítjuk és megisszuk.
A 2/3 rész baracklének köszönhetően nagyságrendekkel könnyebben csúszik, mint egyéb röviditalok, az izét illetően kijelenthetem, hogy nagyon kellemes, gond nélkül le lehet húzni belőle többet is egymás után. Hatását tekintve pedig – persze ki mennyire bírja az italt, én pl. elég hamar képes vagyok berúgni – 2-3 korsó sör mellé 8-10 piócát elfogyasztva már bőven bevallhatjuk, igen, a legjobb úton haladunk a hullarészegség felé.
